| Honlap-menü |
|
 |
| Belépés |
|
|
| Hasznos! |
|
|
|
|
 | |  |
|
Második rész - Dobozbontás
A dobozbontás általában pazar karácsonyi élmény, de egy makettező számára legkésőbb itt dől el, hogy mennyi munkát kell a makett elkészítésébe belefeccölnie. Ma, az internet világában némi szerencsével az éppen aktuális szerelmünkről a vásárlás előtt is kideríthetünk fontos információkat. Ide sorolom az anyaggyűjtést is, hiszen nem csak az a fontos, hogy a makett a kezünkben legyen, hanem az is, hogy az eredeti példány, amiről a makett készült, hogyan is nézett ki valójában. Nem kívánom kedvét szegni senkinek, de van olyan makett, amihez éveken át tartó kutatómunka szükséges. Szerencsére az ismertebb típusokhoz, kiváló kiadványok kerülnek az üzletekbe, a neten és a fórumokon pedig segítséget lelhetünk mindenhez. Én - öreg róka lévén - évtizedek óta párhuzamosan gyűjtöm az engem érdeklő anyagokat, a megépítésre szánt maketteket és kiegészítőket.
Ha egy igényesebb gyártótól kikerült makett összeállítási útmutatóját vesszük kezünkbe, láthatjuk, hogy munkafázisokra bontva, térbeli, axonometrikus grafikák segítségével "mesélik el" hogyan is képzelték tervezőik az összeállítást. Ez nem szentírás. Egyrészt azért, mert a tervezők is hibázhatnak. Másrészt pedig azért, mert elsődleges szempontként, nem mindig az összeállíthatóság, hanem bonyolult formák esetén a gyárthatóság az irányadó. Ezért érdemes pár órát az összeállítási utasítás értelmezésével, a makett alkatrészeivel történő egybevetésével és szó szerinti megtanulásával tölteni. Ha szükséges, pl. a könnyebb festhetőség érdekében, át is variálni. Ugyanilyen fontos művelet, - ha nem fontosabb - a makettet a rendelkezésre álló eredeti fotókkal és rajzokkal egybevetni. A fényképek elemzéséről, még későbbiekben szót ejtek.
Ha már megismertük a makettet és tisztában vagyunk az összeállítás legcélravezetőbb sorrendjével, bátran hozzáfoghatunk az első alkatrész leválasztásához az öntőkeretről.
Mivel és hogyan? Csípőfogó, snitzer, és fúrógépbe fogható vágókorong az arzenál.
Sokféle sztirol alapanyag létezik és mindnek más és más a tulajdonsága. Van amelyik puha és nyúlik, van amelyik rideg és szálasan hasad, mint a fa. Előbbihez a csípőfogó és a snitzer a megfelelő szerszám, utóbbit pedig csak vágókoronggal érdemes vágni, hogy az alkatrész ne sérüljön. Semmiképpen se próbáljuk az öntőcsonkot az alkatrész közvetlen közelében elvágni, mert akár komolyabban is sérülhet. A csípőfogó, ha az két oldalra élezett, többnyire túl bumfordi, nehéz vele beférni a kisebb helyekre. Ezért érdemes, egy oldalra élezett csípőfogót beszerezni erre a feladatra. Az egy oldalra élezett fogó hátlapja vágásnál, az anyagot a fogó felé húzza, élezett oldala pedig eltolja. Így, ha az élezett oldalát fordítjuk az alkatrész felé, biztosan nem fog szakítani, és ezt a szerszámot magunk is tudjuk házilag élezni, nem kell szakemberhez vinni. Snitzerrel, (kitolható pengéjű, ipari kés) ill. szikével - ha nem túl benga az öntőcsonk - könnyen vághatunk öntőcsonkot és kezet egyaránt. Leválasztáshoz és az alkatrész megtisztításához, sorjázáshoz ez lesz a leguniverzálisabb szerszámunk, amíg be nem szerezzük az első speciális eszközt, a schaubert. Nagyszerű találmány az OLFA munkalap. Kellemes színével szemünket, furcsa, strapabíró anyagával késeink élét kíméli, a rajta lévő beosztás nagy segítség építés közben. A későbbiekben feltétlen érdemes beszerezni.
Nagyszámú alkatrészek gyors leválasztásához, vagy rideg sztirolhoz a vágókorong a megoldás. Mindegyik szerszám esetében fontos a bolhaként elpattogó alkatrészek rögzítése vágás közben, vagy a megfelelő, gyakorlott, nyakatekert kéztartással, vagy olcsó, a 3M, szobafestőknek gyártott papír maszkolószalagjával.
Ennyi vagdosás után, beszéljünk egy kicsit az elsősegélyről. Nem vicc! Könnyű seb esetén, tökmindegy valóban. Eb csont beforr. Ám ha rosszul ítéled meg, vagy nincs otthon kötszer, hamar elfajulnak a dolgok. Ezért a makettező asztalodban szoríts helyet egy bontatlan, (steril) 10x10-es mullapnak és egy flaska Betadine-nak.
Makettezésnél általában a mélyreható vágások, döfések és a fertőzés okozhat komolyabb gondot. Némi gyatra anatómiai ismeretekkel felvértezve, és a fájdalomból mélyreható vágások esetén is következtetni lehet a sérülés mértékére. Ha bizonytalan vagy, Fordulj Orvoshoz!(FO) Ha csontot ért a vágás, ha nem mozog rendesen, vagy fájdalommal jár a miszlikbe aprított alkatrészed mozgása, vagy a seb szétnyílik, FO. Zárt, mély seb esetén, (pl. késszúrás) fokozottan nagy a seb elfertőződésének veszélye, főleg akkor, ha "jééé, nem is vérzik", tehát FO. Ne feledd, egy nyomorút szálkától is meggyűlhet az ujjad! Vegyi anyagokkal és sztirollal dolgozol. Ha a sebbe ezek bejutnak és nem tudod Betadine-al kimosni, (ami megjegyzem; tilos) FO. Ha laza vagy és elfertőződik a sebed, rámehet a dolgos ujjacskád, de ha nincs szerencséd, meg is makkanhatsz vérmérgezésben. Ilyen makettező balesetről még nem hallottam ugyan, de NE TE légy az első! Most, miután felgyógyultunk sebeinkből, sorjázzunk egy kicsit. Nem egy nagy vaszizdasz, sőt unalmas elfoglaltság, főleg egy százlábú harckocsi futóműve esetén. Polír papírok, szike és fúrógép ezúttal az eszköztár. Profiknak, schauber. Ha a két fél öntőforma szintben zár, kevés és szépen, egyszerűen eltávolítható a sorja. Ha nem, sajnos tömítőpasztás pacsmagolásra és hosszas csiszolgatásra ítélt bennünket a gyártó, a makett áráért. Szikével kapirgálva szoktam a legtöbb sorját eltávolítani. Ezt a munkát teszi egyszerűbbé a schauber. Mindkét eszközzel, a sorjára merőleges, kaparó mozdulatokat végezve kell dolgozni. A szike esetében fokozottan ügyelni kell a szikepenge dőlésszögére. Ha a gerincét magunk felé döntjük, csak simogatja az anyagot, ha pedig az élét döntjük magunk felé, ugrál, vagy egyenesen belemar az anyagba. Némi gyakorlatra szert téve, így képezhetünk lángvágóval vágott, páncéllemez felületéhez megszólalásig hasonlító, rusztikus felületet. Schauber használata esetén, (háromélű, spádé alakú pengéről lévén szó) az egyik lapját a felületre fektetve, mindenféle szögbeállítást, döntést mellőzve, egyszerűen hánthatjuk le, egy-két mozdulattal a sorját.   Mire jó a fúrógép? Kerekekhez. A Proxxonomba bambusz sasliknyársból készített tengelyt fogok, arra húzom a kerekeket, és finom sorja esetén schauber élével, durva, esetleg szintkülönbséges sorja esetén #240-es polírpapírral esek neki, végül #320-assal és #800-assal finomítok. A #240-est szárazon, a többit vizesen használom. A sasliknyársat kis delikátesz üzletekben veszem, (199.-Ft) ha lehet Thai bambuszt. Más anyag (fa) eltörik, szálas, sokkal nehezebben esztergálható mint a bambusz, egyszóval; gagyaládé. Az "olcsó" Spaarban mindez nyomorék, pilicka vékony, és 550-600Ft.(!) Nálam a bambusz központi helyet foglal a makettezésben. Kiváló tulajdonságai, könnyű megmunkálhatósága, hihetetlen szívóssága, könnyű ragaszthatósága okán. Házilag készített, speciális célszerszámaim nyele, vagy egésze bambuszpálcákból készül. Ilyenek a többnyire esztergáláshoz használt, OLFA pege szilánkokból köszörült "kések" nyelei,  különböző formára esztergált, vagy vágott "szobrászeszközök", amivel a lassú kötésű tömítőanyagokat alakítgatom, vagy az elhibázott folyékony maszkot noszogatom egyenesbe, de ilyen nyelekre ragasztom a sokszor 2mmx1,5mm-es polírpapír darabkát is, a nehezen hozzáférhető helyek csiszolásához. Nagy előnye még, hogy nem karcol, tehát egy kés, vagy csavarhúzó formára csiszolt és utána kapilláris pillanatragasztóval átkent (és így megerősített) eszközzel, sérülésmentesen le lehet tolni pl. az átlátszó sztirol kabintetőről a festéket. Nem utolsó sorban festésnél ezekre tűzöm, vagy ragasztom BluTak-al  az apróbb alkatrészeket, ezzel tisztítom a szórópisztolyt, ezzel vezetem a tégelyekből a festéket a tartályba, ebből készülnek a harckocsik fa szerszámnyelei, ezzel játszik a macska és ezzel vakarom a hátam. A hengeres testek sorjázása más technikát igényel. Egy futóműszár, vagy más rúd, esetleg egy harckocsi lövegcsöve, (ha nincsen egymáshoz képest elcsúszva a két fél öntőforma) szépen, - megtartva a kör keresztmetszetet - lesorjázható. Titka mindössze annyi, hogy #1000-es és #2000-es polírpapírral, kizárólag a henger, vagy rúd felületének ívét követő mozdulatokkal kell csinálni. Ha a rúd tengelyével párhuzamos a csiszolás iránya, szinte borítékolható, hogy a sok gyaszatolás eredménye nem kör keresztmetszetű, hanem torz, tojdli lesz. Ezt a technikát repülőgép törzsfelek, szárnybelépők ragasztás utáni csiszolásánál is kiválóan lehet alkalmazni. A továbbiakban minden "csiszolás", nedves csiszolásként értendő, ahol a polírpapírt vízbe áztatjuk, és csiszolás közben is sűrűn vízbe mártogatjuk. Ettől jobban "harap" a papír, és nem ég rá a lecsiszolt sztirol. Száraz csiszolást csak akkor érdemes alkalmazni, ha a munka során a víztől meglágyult papír lehetetlenné teszi, vagy jelentősen nehezíti a munkavégzést. A csiszolópapír alakja egyénenként változik. Ismerek olyan jó kezű makettezőt, aki cafatokra tépett cakkosszélű polírpapír fecnikkel alkot, egyébként érthetetlen módon nagyokat. Van aki bélyeg nagyságú négyzetekre aprítja, és vagyok én, aki egyhüvelykes csíkokra vágom, egy saját gyártmányú, 8 lyukas sztirol dobozban tárolom, finomság szrint külön-külön és használat közben bejgli szerűen, mindíg behajtom az elhasznált részt.   Így mindig rendelkezésre áll meghajtott, kemény, íves rész és hüvelynyi sima felület is, egyaránt. Használok még kétféle házi gyártású csiszolólemezt is. A kisebbik 2cmx15cm, a nagyobbik 3,5cmx23cm. Mindkettő, 1mm vastag sztirol lemezre ragasztott, #320-as polírpapír. A rajta lévő elhasznált polírpapírt rézkefével megtisztítom a ráégett sztirolportól, és kapilláris ciánakriláttal körbefutok a széleken. Többször lenyomom a lemezt, hogy a híg ragacsot "beszityogja", majd katalizátorral lefújom, gyorsítva ezzel a kötést. Ezt azonnal megismétlem a másik oldalán is a lemeznek, különbem az egyoldalú ragasztástól eldeformálódik, mint a propeller. Ez az eszköz kiválóan alkalmas nagyobb sima felületek száraz csiszolására, párhuzamos élek összecsiszolására, és a legfontosabb; sarkok síkba csiszolására. Tudniillik, ha az egyszeri makettolóművész lágy eszközzel próbálkozik pl. egy szabályos kocka éleinek, ill. él közeli lapjainak csiszolása esetén, akkor egy szép, göbölyű, pufók, párnás oldalú valami lesz belőle, de kocka az biztos nem. Vagy üveglapra terített nedves polírpapír a megoldás, vagy a fenti csiszolólemez.  Előbbi hátránya, hogy nem lehet kézbe venni és nem lehet olyan testet csiszolni vele, aminek a felületéből kiáll valamilyen alakzat. Utóbbi hátránya, hogy csak száraz csiszolásra alkalmas.
- Medve -
|
| Kategória: A makettezésről | Hozzáadta: H1i (2011 Augusztus 10)
|
| Megtekintések száma: 4258
|
|
|
 | |  |
|
| Online: |
Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0 |
|
| Barátaink |
|
|
|
| Keresés |
|
|
|
|
